Cicáink

Együttműködő partnerünk a Herman Ottó Állatotthon Budapesti Telephelye:

a kávézó hét házimacskája is a HEROSZ-tól érkezett!

Sziasztok! A nevem Red Hot Chili AQUA.

Vagyis csak Aqua. Mindenki úgy gondolja, hogy én nagyon szép vagyok. Vannak akik még azt is gondolják, hogy lány vagyok, mert olyan cuki a pofim, PEDIG ÉN FIÚÚÚ VAGYOK!!! De hagyjuk a külsőt. Én nagyon ügyes is vagyok. A testvéreim közül, mert mi négyen vagyunk tesók, én vagyok a leggyorsabb. Amikor együtt kergetjük a tollas botot, biztos hogy én kapom el először.
Türelmes is vagyok, velem mindent csinálhatnak az emberek, mindent megengedek nekik, mert bízom bennük és szeretem őket. Ha kicsit álmos leszek, eldobom magamat valaki ölében.

Hello! Én Red Hot Chili AZÚR vagyok.

Az anyukámtól örököltem a szép színemet és mintázatomat, az apukámtól pedig az erős testalkatomat és nagy bundámat. Ha valaki a közelembe jön, én mindjárt dorombolni kezdek.
Nem tudom miért van ez így, de annyira örülök ha valaki foglalkozik velem. A tesóim közül én vagyok a legnagyobb, de soha nem bántom őket, inkább játszom velük. Tudod! Az én fajtámról azt mondják az emberek, hogy a SZELÍD ÓRIÁS. De tényleg.

Sziasztok, Bandzsi vagyok!

Egy hatalmas, de természetesen barátságos óriás, állítólag kicsit keresztbe áll a szemem. Ismeritek, hogy „a tigris az mindig egy jellem, sőt, jellem és tigris az egy”? Szeretek pihengetni, lustulni kényelemben, de a cimborámmal, Savier-vel jó nagyokat szoktunk játszani. És a tigris farka arra való, hogy felugráljon. Mondjuk az emberek hátára, az nagyon vicces. Szóval én is toyger vagyok, mint Savier és Voice. Nem vagyok annyira nagyzoló, mint Savier, és nem vagyok olyan elkényeztetett, mint Voice. De ezt a dalt igazából rólam írták, legfeljebb nem tudtak róla: „Egy Tigris az maga a csoda! Mert neked, és veled örül, és elég, ha ujjaddal intesz, máris az öledbe ül. Néha ugri, néhe bugri, mégse gondatlan. Mert a szellemes, kellemes, jellemes Tigris az én vagyok magam!"

Szia, Borisz cica vagyok!

Én is menhelyről jöttem. Volt nekem ám gazdim előtte, vele egészen jól elvoltunk. Mondjuk ő nem volt az a gügyögős fajta. És hát igazából az anyukám gazdája volt. Nem nagyon örült, amikor megszülettünk, legalább is a mamim ezt mondta. Mert nem is igazán foglalkozott velünk. Amíg tejet ittunk, maradhattunk együtt. De aztán ez a gazdi elvitt minket a menhelyre. Elsőre féltem mindenkitől. Mostmár kezdem megszokni a nyüzsgést. Meg lehet velem beszélni a dolgokat. Van egy két kedves ember, akinek nagyon puha a tenyere. Nem olyan, mint a régi gazdié volt. Ha elég kitartó vagy, és puha a kezed, akkor te is megsimogathatsz.

A nevem Mirci, tetszel nekem!

De tényleg, nem simiznél meg? Látod, a kedvedért akár két lábra is állok, naaaa. Jó-jó, tudom, szóval én nyáron születtem, akkor még nagyon meleg volt. Tudtad? Megsimizel? Akkor csak hagy üljek az öledbe. Igen, persze, hogy kislány vagyok, hát nem látod? Hogy hogy kerültem ide? Hát az van, hogy amikor már elkezdtek lepotyogni a levelek, bekerültem egy menhelyre. Amíg ott voltam, én csak arra vágytam, hogy hazavigyenek. Tudod, te nagyon tetszel ám, jó lenne, ha a hasamat is vakarnád! Ott nem vakarta a hasamat senki. Nagyon rosszkedvű voltam, és csüggedt. Egészen addig, amíg jött valaki, hogy megsimogasson. Aztán megtudtam, hogy kijöhetek onnan, és találkozhatok majd olyanokkal, mint te. És ölbe ülhetek, és hízeleghetek. Ez vagyok én. Tényleg tetszel!

Üdvözlet, Naomi vagyok!

Igen, az a híres topmodell rólam kapta a nevét. Pedig nem is annyira gyönyörű, mint én. Mondjuk nem is Maine Coon. Nem lehet ennyire fényes, hosszú bundája, elegáns bojtos füle, meg bozontos farka, mint nekem. Cöh! Na, nem is könnyű rendben tartani. Az emberi kéztől például borzasztó koszos lesz, és nagyon nehéz utána lemosni azt a szagot. Nem szeretem, ha hozzám nyúlnak, borzolgatnak, meg összekócolnak. Sajnos így is előfordul, hogy elveszítem a fejem, mert azért én is cica vagyok, és nekiállok a többiekkel kergetőzni, meg rohangászni. Sőt félve vallom be, de még az is előfordul, hogy bunyózunk. Sőt, az is igaz, hogy ha valaki nagyon szimpatikus, akkor hagyom magam simogatni. De csak egy feltétellel, hogyha játszunk is. Az jó móka! Csak utána le kell ülnöm, és rendbe kell raknom a szőrmebundámat.

Sziasztok, O’Mara vagyok, egy Maine Coon kislány.

Mint a legtöbb fajtatársam, hatalmas vagyok, és kedves, és bújós, és okos, és persze szerény. Igazából hatalmas csak leszek, hiszen még félig gyerek vagyok. Úgyhogy nagyon szeretek játszani a többiekkel, kergetőzni, labdára vadászni. És persze az embereket is szeretem. Azt szokták rám mondani, hogy levakarhatatlan vagyok. Amit nem annyira értek, nem vagyok én ruhába ragadt koszfolt. De ha valaki a közelemben van, azt persze kihasználom. Nekem jár a simi, és általában el is érem. Egyszerűen ellenállhatatlan vagyok. Szeretek ölben is lenni, ott szunyókálni. Mert az a legjobb dolog a világon.

A nevem O’Neil.

Ne gondoljátok a selymes bundám láttán, hogy olyan tejbetök alak vagyok, mint a kis O’Mara. Nem, hiába a természetes sármom, én kemény vagyok, hiszen majdnem a vadnyugatról jöttem. Bírom a gyűrődést, meg a bunyókat. Ne gondold, hogy az öledbe ülök… De ha a szépséges bundámnak nem bírsz ellenállni, azért megfésülhetsz, simogathatod is, esetleg még dorombolni is fogok. Aztán utána uzsgyi, kalandra fel! Bárkit elkapok, hatalmasakat tudok ugrani, imádok rohangálni és játszani. Mondtam, hogy O’Mara a tesóm?

Helló szia szevasz!

Pongó vagyok, nem, nem az a pöttyös, lihegős pongó, akinek a Perdita a csaja. Én egy igazi kis kandúr vagyok, a Csizmással biztos nagy haverok lennénk. Én is tudok legalább olyan csábosan nézni. És gyönyörűen tudok nyolcasokat írni, ha megállsz, a lábad körül megmutatom. Nagyon megbízható játszótárs vagyok, ha buli van, megyek, elhiheted. A simogatáshoz se kell megerőltetni magad, simán segítek, odarakom a fejem a kezedbe. Ja, említettem, hogy országos bajnok doromboló vagyok? Nem semmi, igaz? Sőt, hanyattfekvésből külön díjat is kaptam! Be is mutatom bárkinek nagyon szívesen a tudományomat, az összes, trükköt, meg kunsztot. Na, felülök az öledbe, és ha megvakargatsz, már kezdhetjük is!

Sziasztok, Pöttyöscica vagyok, de hívhattok simán Pötyikének!

Nem igazán tudom, hogy ez a sok kétlábú mit akarhat tőlem. Hogy sok jót nem, az teljesen tutibiztos. A cicákat értem, csípem is őket. Szeretek velük játszani. És azt azért levágom, ha az emberek játszani akarnak, abban benne is vagyok. De hogy minek nyúlkálnak felém, azt nem tudom. Eleve nem fogok közel menni, na majd perszehogy, aztán az lesz a vége, hogy kapok egy maflást, kaptam eleget.  Állítólag még sokat kell tanulnom. Például azt, hogy mi az a simogatás. Elég jól hangzik, és azt hiszem, köze lehet a nyúlkáláshoz. Meg azt is, hogy mi az a bizalom. Pedig ezt tudom, a többi macskában megbízom, tudom, mit várhatok tőlük. Azt mondják, hogy tőletek majd megtanulom, hogy milyen érzés a kétlábúakkal barátkozni.

Samu vagyok, de mindenki csak paragépnek hív.

Pedig csak óvatos vagyok. Ne gyere olyan közel! Ja, hogy simogatni akarsz, najó, de azért lassan a testtel, ne olyan gyorsan. Az van, hogy nekem most igazán jól megy a sorom. Az eddigiekhez képest, ez azért nem semmi változás. Képzeld, sokáig nem is tudtam, hogy nem minden ember akar megütni, vagy megrúgni. Azért cicaként nehéz megítélni, hogy kinek, mi a célja. Elég nagy a kezed ahhoz, hogy fájjon, biztos nem fog? Azt szeretem, amikor végigsimítanak a hátamon. De a hirtelen mozdulatoknak mindig rossz a vége, ha ilyet látok, inkább szedem a sátorfámat. Na, szóval nem vagyok én gyáva, csak megfontolt. És azt mondják, egyszer el fogom hinni, hogy az embereket érdemes szeretni.

Helló belló, Savier vagyok!

Előre szólok, a cicanyelv mindenhol ugyanaz, nem kell meglepődni rajta, hogy értesz. Különben is, egy akkora vadásznak, mint én, mindenhol meg kell értetni magát. Az elég fontos a kalandozások során. De aki csak rám néz, az ezt úgyis látja. A villogó karmom, a csíkos bundám, meg a zöld szemeim. Caio Bella, tetszem ugye? Még hogy toyger, hát én igazi tigris vagyok, nem csak játék! Szóval el a kezekkel. Nem gondolhatod, hogy azonnal, bárki hozzám nyúlhat. Még a végén elvészne a bundám fénye, pedig csak úgy botladozik a napfény a sráfjaimon. A kedvenc színem a zöld. Igaz, hogy a sárgát kéne szeretnem, mert a magas, száraz fűben képes vagyok láthatatlanná válni, mint az igazi tigrisek, de a zöld megy igazán a szemem színéhez.

Kukucs, én Snow vagyok!

Nagyon szeretek labdázni, meg bújócskázni, meeeg kergetőzni is. Az a rojtos végű bot is nagy kedvencem, meg bármi, ami csörög. Csak az a fontos, hogy valaki legyen a másik végén. És olyankor ugrok, meg rohanok, felborulok, és odacsapok, és elkapom, levadászom. Néha még el is esek, de nem bánom azt sem. A madarak például nagyon viccesek, imádom őket nézni. Izegnek-mozognak, és a levegőben! Milyen jó lenne őket leszedni… Mióta eljöttem a menhelyről egyfolytában nyüzsgök, és nem bírnak velem. Pedig az egyáltalán nem nehéz, mert a másik, amit naaagyon szeretek, az, amikor végre elfáradok, és befekszem valaki ölébe, ő meg álomba simogat. És most végre megtehetem. :)

Bongiorno, a nevem Signora Suono!

Hallgatok a Voice-ra is. _Lady_ Voice-ra. Itt a sok csitri között nehéz egy hölgynek. Díva vagyok, a napsütötte Itáliából. Brrrr szörnyű, hogy itt milyen hideg van. Ez a hó, hát ilyen a tengerparton nincsen. Nagyon rosszat tesz a bundámnak. Pedig igazi szőrme, ez a legújabb divat. Bár ebben a pórias kelet-európai országban még csak nem is hallottak erről a divatirányzatról. Toyger, jegyezzétek meg. Az igazi tigriscsíkos, aranyló és fekete. Meg lehet lesni a kerk füleimet is. Milánóban is majd el ájultak a vonalaimtól, ahogy átbillegtem a kifutón.
Nem bírom ezeket a csitriket. Folyton itt zsibonganak körülöttem. Ezt egyszerűen nem lehet elviselni. Nem is értem, hogy nem mindig rám figyelnek. Szeretem a finom ételeket, a puha fekhelyeket és a kényeztetést.